Beküldve:

Kocsma buddhizmus

Halál unalmasan poroszkáló nap derekán toppan az üzletbe. Megjelenésével életre keltve zombi üzemmódban vegetáló agysejtjeimet.

Nagyjából 65 év,  manapság fehér hollónak számító kackiás harcsabajusz,  jól megtermett sörhas, amelyen a 66-os úton felirat virít és egy alkohollal jól lepusztított aura  a legszembetűnőbb jegyei az úriembernek. S még néhány buddhista kellék a nyakában és a csuklóján…

Hát igen, nem én lennék, ha szó nélkül tudnám hagyni ezt a kiöregedett zenész ’ala buddhista ökomenét. Ezért miközben blokkolom a sörét, szóba is elegyedünk. Akik közelebbről ismernek már tapasztalhatták, hogy jellemző rám minden átmenet nélkül – in medias res – feltenni az engem foglalkoztató kérdéseket. Most is ez történik. Gátlástalanul bekérdezek:

– Ön buddhista? Meglepetten pillant rám. Miután igenlő választ kapok, beszélgetni kezdünk. Már nem siet. Nekem meg van jó pár kérdésem. Hamarosan kiderül, hogy dzogcsen gyakorló. Felteszem hát neki a kérdéseimet dzogcsen témában. Kezdünk nagyon belemelegedni a beszélgetésbe. Tehát normális, hogy minden környéken lakónak éppen most jut eszébe leugrani néhány nélkülözhetetlen dologért a boltba.

Gyorsan kiderül, hogy könyvet is írt a témában. Kis idő múlva a véletlen nála lévő példány- nagyon jelképes összegért – gazdát cserél. Kölcsönösen meg vagyunk lepődve egymáson. Én azért, mert első látásra csak a kiöregedett zenészt néztem ki belőle – kiderült, hogy ebben nem is tévedtem – ő pedig szerintem álmában sem gondolta, hogy egy sima bolti eladó két olyan gyermekkorban spontán végzett dzogcsen gyakorlatról fog beszámolni, ami a könyvében is le van írva. (Mondjuk ezen én is meglepődtem.)

Bár nem vagyok buddhista, de van némi rálátásom a témára, így nem tudom nem feltenni a kérdést, amelyet a bennem lakó szkeptikus kisördög sugall.

-És hogy fér meg az alkoholfogyasztás a buddhizmussal?

Nos, ekkor egy hosszú- önigazoló – fejtegetés kezdődik. Ha nem lennék otthon a témában, még be is venném. De kezdek bekeményíteni és a beszélgetés egy pontján bedobom az adu ászt arról,  hogy a tartós alkoholfogyasztás nem csak a látható tartományokban fejti ki hatását. Először is gyengíti az aurát ráadásul alsóbb világokat nyit meg és hát valljuk be, lőttek a tiszta tudatnak is. Sorolnám még tovább a következményeket. De most ő próbál engem eltéríteni azzal, hogy elmeséli létezik olyan szertartás, amelynek során még a szerzetesek is fogyasztanak pár csepp alkoholt.

Ezen a ponton buddhi(ca) alkoholica – ahogy magamban elneveztem őt – karaktere nagyon ismerőssé válik. Volt ugyanis régebben is dolgom már ugyanezeket a paramétereket felmutató a „spiri-csiribiri” zavarosában halászgató, idősebb önjelölt gyógyító-sámán- guruval,  akinek szintén neki szegeztem a kérdést, hogy hogyan fér meg az alkohol fogyasztás a tevékenységével, ami tiszta testet és tudatot feltételez. Tőle akkor azt a választ kaptam, hogy Ő már annyira magas rezgésszinten van, hogy szüksége van az alkoholra mert az tartja lenn a földön.

Hát véleményem szerint nem csak lent tart de ha nem tudjuk a mértéket, akkor testi/lelki nyomorba is dönt. Viszont mindenkinek a magánügye az, hogy mivel teszi tönkre az életét. Alkoholizmussal vagy egy jól felfújt egóval, amelyik azt hiszi, hogy spirituális úton halad …

 

Beküldve:

Biobolt best of

Pár hónapja még egy bioboltban dolgoztam. Minden üzletnek megvan a tipikus vevőköre. A bioboltoké értelemszerűen az egészségtudatos emberekből verbuválódik. Ezért abban közegben kevés olyan vicces történet született mint a mostani helyemen,  de mégis akadt néhány. Ezek közül a kedvencem ez volt:

Idősebb nő lép az üzletbe. Nem a tipikus budai úri közönség. Van egy kis lepukkant kocsmatündér feelingje. Megáll az ajtóban és szinte megretten a hatalmas választék láttán. Azután némi tűnődést követően – mivel felmérte, hogy esélye sincs megtalálni amit keres – határozott léptekkel a pulthoz siet. Ha már pult rá is könyököl és -talán mert bekapcsolt nála egy ismerős életérzés – imigyen szól a pult másik felén álló kolléganőnek:
– Egy unicumot kérek.
Egy jó eladó legfontosabb ismérve, hogy bármilyen baromságot hall, tudjon teljesen szenvtelen pléhpofával reagálni. Eladóból ekkor a “pultoslányon” kívül még ketten tartózkodunk a helyiségben. Éppen polcot rendezünk. Így a rezzenéstelen fa arcot nekünk, a történéseknek éppen háttal állva nem annyira fontos tartani.
A pultos lány jól szerepel, nem zuhan ki belőle a belülről kitörni készülő hatalmas hahota, viszont nem tudja felvenni a fonalat. Nehéz is, mivel mindhármunknak az az első benyomása, hogy a hölgy eltévedt. Mert sajnos bár teljesen egyértelműen ki van tacepaózva, – ráadásul nem kis betűkkel – hogy mi egy biobolt vagyunk, ennek dacára kerestek már nálunk férfi alsót, sőt alkoholt is. Nem ez lenne az első eset. A nő talán észre sem veszi a hirtelen beálló zavart a rendszerben. Könyököl és vár.

Mivel alliterációban és néha még gondolatolvasásban is egész jó vagyok (Mert ha valakinek ez nem lenne tiszta, egy jó eladónak sokszor gondolatolvasónak is kell lennie.) végül nekem sikerül megmentenem a helyzetet.
– Huminiqumot tetszik kérni?
– Ja igen azt,  persze -jön a válasz és közben kocsmatündérünkben feldereng, hogy a pult látványa egy olyan automatizmust hívott életre benne, amelynek következtében, végérvényesen megnyilatkozott előttünk az égetett szeszek iránti -talán palástolni kívánt- szenvedélye.

Beküldve:

Szerelmi töredék

Fiatal, borostás srác lép az üzletbe. Rajta kívül vannak még bent páran, csupa férfi. A pulthoz lépve első kérdése:
– Férjnél vagy?
Hirtelen el kell gondolkodnom azon, hogy a bolt ahol dolgozom milyen szolgáltatást nyújt, de körülnézve realizálom, hogy ez még mindig az ABC ahová elszegődtem. Óvatos válaszom a következőképpen hangzik:
– Ez nézőpont kérdése. (A furcsa válasz oka, hogy papíron még igen, de a valóságban már 4 éve nem élek együtt a férjemmel.) Fel sem tűnik neki, hogy ez a válasz nem annyira egyszerű igen avagy nem. Megelégszik ezzel a furcsa talánnal is,  hiszen nem anyakönyv vezető hanem csak egy lelkes és kissé illuminált fiatalember, aki péntek este már belépett a buli zónába. A maligánfok már megfelelő, elindult hát “nőstény vadászatra”. De hogy miért éppen egy kis közért színpadán tüsténkedő anyja korú nőre esett a választása, az már örök rejtély marad számomra, mivel kapcsolatunk olyan gyorsan múló volt mint egy heves nyári zápor.
Ezek után végre jól megnézem magamnak, de semmi különös, kivéve azt, hogy a tekintetéből olyan tüzes csillogás árad, amelyet korombeli férfiaknál már régen nem tapasztalok. Egy pillanatra magával is ránt ez az elevenség…
Közli hogy nagyon bejövök neki. Az a típus, aki kinéz magának egyetlen alkatrészt a nőn – jelen esetben ő láthatóan a mellekre megy – és valójában a többi nem is számít.
Felvilágosítom, hogy sokkal öregebb vagyok nála.
Nem probléma, érkezik a válasz.
Közlöm, hogy kopasz vagyok( ekkor éppen kendőben dolgoztam). Nem baj, kórházban dolgozom láttam már ilyet – és továbbra is a melleimet bámulja.
Kéri, hogy találkozzunk munka után. Kitérő választ kap.
Érzi, hogy ez már nem fog összejönni ezért legalább a telefonszámomat szeretné megszerezni. Miközben felírom neki a számomat én már tudom, hogy semmi nem fog közöttünk történni, de szeretném végre leszerelni, mivel látom a háttérben motoszkáló férfiak vásárlásnak álcázott kíváncsiságát…
Látszólag teljesen leköti őket a bolti kínálat, de valójában kíváncsian várják a végkifejletet, mivel a fiúval együtt ők is értesültek arról, hogy a kibontakozni látszó románcunk akadálya a köztünk feszülő 24 évnyi korkülönbség (amin még az sem segít, hogy én sokkal öregebbnek gondoltam, ő meg sokkal fiatalabbnak nézett engem)…
Talán kicsit irigylik a benne még lüktető fiatalos hévet és vakmerőséget. Kíváncsiak, hogy beadom-e végül a derekam, vagy elhajtom.
Sejtésem szerint expressz sebességű lovagom másnap reggel, – feltehetően egy átbulizott éjszaka után – amikor rábukkant a telefon számomra ( név nélkül) percekig bambán néz maga elé, mivel sem arcot, sem történetet nem tud már kötni a papíron olvasott számokhoz… 😉
Én meg azon tűnődöm, hogy ez a nyarunk valójában egy későn érkezett tavasz. És ezt a feltevésemet a férfiak viselkedésére alapozom . Mert eddig sehol semmi, most meg egy héten belül – minden szándékosság nélkül- többször is “mellbedobással győztem”, pedig  nem öltözöm sem feltűnően, sem kihívóan.

Beküldve:

A munka frontján, avagy az élet akkor szép ha zajlik…

Mivel gyermekkoromból kifolyólag nem annyira kedvelem az alkoholistákat, így az élet időről időre megtréfál ezen a téren. Most éppen azzal, hogy az egyik munkahelyem reggel és este fura dimenzió törésen megy keresztül, amikor a békés kis közértre egy kocsma képe vetül.
Tegnap este az egyik vásárló ezt elég egyértelműen tudtomra is adta.
Bejött egy barátjával. Részeg-szlengben beszélve előadta a kívánását, amiből egy kuma szót sem értettem. Biztosan ismeritek ti is azt a hanyag eleganciát, amikor a kiejtett szavak néhány szótagja valahol a kigondolás és a kiejtés közötti úton elvész, a többit pedig úgy mondja mintha éppen tele lenne közben galuskával a szája.Nos delikvensünk is ezt adta elő, ráadásul hadarva.Mivel többször visszakérdeztem a vele lévő másik – szintén ittas de még sokkal józanabb – úriember inkább fordított nekem.
De a társának ez nem nagyon tetszett és jogosnak vélt felindultságában megkérdezte:
– Maga nem dolgozott még kocsmában???
-Miért ez az??? kérdeztem vissza már-már megvilágosodva.
Ezután a vásárolt piához szatyrot is kért. De a kapott darabot túl átlátszónak ítélte és kért még egyet.
Erre nekem is megjött a kötekedő kedvem és megkérdeztem, hogy mi a baj az “átlátszó” szatyorral? Nem tudja felvállalni a piát?
Erre ő visszakérdezett.
-Miért Te felvállalod ezt?- és a fejemre mutatott. Én meg csak néztem hülyén. Gondolom igen, azért nincs rajtam paróka, nem? Na akkor rájött hogy ezzel a kérdéssel pont mellényúlt. Ezért inkább töredelmesen bevallotta, hogy ő nem vállalja fel a piát.Felesleges is gondoltam, hiszen húsz méteres körzetben mindenki számára egyértelmű, hogy nem vagy már szomjas.
Ezután kaptam vagy 500 forint borravalót(amit egyébként nem tehetek el) de közölte, hogy ez az enyém, mert a tulajt utálja mert – szerinte- többször is le akarta húzni.
De azért piáért mégis ide jár…
Se la vie…

(Ebben a bejegyzésben elolvashatod azt is, mit tett hozzá az életemhez egy alkoholista nevelőapával való két évtizedes együttélés :Fontos pillanatok  )

Beküldve:

Gyomorbajos Einstein

 

A fickó a nagy tudós inverze. A haj ugyanaz, és talán valaha még a zsenialitásra való hajlam is jelen lehetett az életében, de nagy elődjével ellentétben a hétköznapiságon való derűs felülemelkedés helyett, ő a meg nem értett zseni savanyúságát választotta. A relativitás elmélet pedig részéről már csak odáig terjed, hogy minden nő agyhalott…
Ilyen előzmények mellett talán nem is meglepő, hogy nem volt túl szerencsés “antrénk” egymás életében. Pedig csak három üres sörös üvegen csúszott el a lehetőség…
Nem cserét akart ugyanis, hanem beszámítást és rohadtul nem értette, hogy ezen én mit nem értek, ezért inkább kiszámolta nekem a különbözetet. De mindezt azzal az ábrázattal, mint amikor a gyomorsav éppen jön felfelé és már mardossa a nyelőcsövet is.
Eközben a vélt hülyeségemet azzal a lesajnáló és szinte
már-már felmentő tekintettel nyugtázta, hogy “hát mit is vártam hiszen ez csak egy nő”. Szinte tapintani lehetett közöttünk egy jeges citromos sör kesernyés fanyarságát…

Pedig mindössze egyetlen probléma adódott, nevezetesen, hogy Einsteinünk bár lehet, hogy agyban nagy viszont nem a kommunikáció bajnoka és végakaratát a beszámítandó üvegek kapcsán nem közölte, csupán elém lökte őket a pultra. Majd, amikor már végeztem a kasszázással és véglegesen kinyomtam a blokkot közölte, hogy ő nem így gondolta.
Hát kérlek alássan, akkor beszéljél ember. Add elő a történetedet és a kívánságaidat, mivel én itt most bolti eladó vagyok, nem pedig gondolatolvasó és látnok. Mondanám neki szívem szerint mérsékelten disztingvált eladói üzemmódban, de inkább nem teszem. (Bár nem szeretném, ennek ellenére legtöbb gondolata mégis átszivárog, minden egyes találkozásunk alkalmával. Ettől viszont már én is kellemetlenül útállatos színben kezdek feltűnni előtte…

Még néhány bolti karakter:

“Csupaszív” Lajos

“AZ ILLEM TANÁR”

A munka frontján, avagy az élet akkor szép ha zajlik…

“Csocsikártya”