A fickó a nagy tudós inverze. A haj ugyanaz, és talán valaha még a zsenialitásra való hajlam is jelen lehetett az életében, de nagy elődjével ellentétben a hétköznapiságon való derűs felülemelkedés helyett, ő a meg nem értett zseni savanyúságát választotta. A relativitás elmélet pedig részéről már csak odáig terjed, hogy minden nő agyhalott…
Ilyen előzmények mellett talán nem is meglepő, hogy nem volt túl szerencsés “antrénk” egymás életében. Pedig csak három üres sörös üvegen csúszott el a lehetőség…
Nem cserét akart ugyanis, hanem beszámítást és rohadtul nem értette, hogy ezen én mit nem értek, ezért inkább kiszámolta nekem a különbözetet. De mindezt azzal az ábrázattal, mint amikor a gyomorsav éppen jön felfelé és már mardossa a nyelőcsövet is.
Eközben a vélt hülyeségemet azzal a lesajnáló és szinte
már-már felmentő tekintettel nyugtázta, hogy “hát mit is vártam hiszen ez csak egy nő”. Szinte tapintani lehetett közöttünk egy jeges citromos sör kesernyés fanyarságát…
Pedig mindössze egyetlen probléma adódott, nevezetesen, hogy Einsteinünk bár lehet, hogy agyban nagy viszont nem a kommunikáció bajnoka és végakaratát a beszámítandó üvegek kapcsán nem közölte, csupán elém lökte őket a pultra. Majd, amikor már végeztem a kasszázással és véglegesen kinyomtam a blokkot közölte, hogy ő nem így gondolta.
Hát kérlek alássan, akkor beszéljél ember. Add elő a történetedet és a kívánságaidat, mivel én itt most bolti eladó vagyok, nem pedig gondolatolvasó és látnok. Mondanám neki szívem szerint mérsékelten disztingvált eladói üzemmódban, de inkább nem teszem. (Bár nem szeretném, ennek ellenére legtöbb gondolata mégis átszivárog, minden egyes találkozásunk alkalmával. Ettől viszont már én is kellemetlenül útállatos színben kezdek feltűnni előtte… 
Még néhány bolti karakter:
A munka frontján, avagy az élet akkor szép ha zajlik…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: