Kocsma buddhizmus

Halál unalmasan poroszkáló nap derekán toppan az üzletbe. Megjelenésével életre keltve zombi üzemmódban vegetáló agysejtjeimet.

Nagyjából 65 év,  manapság fehér hollónak számító kackiás harcsabajusz,  jól megtermett sörhas, amelyen a 66-os úton felirat virít és egy alkohollal jól lepusztított aura  a legszembetűnőbb jegyei az úriembernek. S még néhány buddhista kellék a nyakában és a csuklóján…

Hát igen, nem én lennék, ha szó nélkül tudnám hagyni ezt a kiöregedett zenész ’ala buddhista ökomenét. Ezért miközben blokkolom a sörét, szóba is elegyedünk. Akik közelebbről ismernek már tapasztalhatták, hogy jellemző rám minden átmenet nélkül – in medias res – feltenni az engem foglalkoztató kérdéseket. Most is ez történik. Gátlástalanul bekérdezek:

– Ön buddhista? Meglepetten pillant rám. Miután igenlő választ kapok, beszélgetni kezdünk. Már nem siet. Nekem meg van jó pár kérdésem. Hamarosan kiderül, hogy dzogcsen gyakorló. Felteszem hát neki a kérdéseimet dzogcsen témában. Kezdünk nagyon belemelegedni a beszélgetésbe. Tehát normális, hogy minden környéken lakónak éppen most jut eszébe leugrani néhány nélkülözhetetlen dologért a boltba.

Gyorsan kiderül, hogy könyvet is írt a témában. Kis idő múlva a véletlen nála lévő példány- nagyon jelképes összegért – gazdát cserél. Kölcsönösen meg vagyunk lepődve egymáson. Én azért, mert első látásra csak a kiöregedett zenészt néztem ki belőle – kiderült, hogy ebben nem is tévedtem – ő pedig szerintem álmában sem gondolta, hogy egy sima bolti eladó két olyan gyermekkorban spontán végzett dzogcsen gyakorlatról fog beszámolni, ami a könyvében is le van írva. (Mondjuk ezen én is meglepődtem.)

Bár nem vagyok buddhista, de van némi rálátásom a témára, így nem tudom nem feltenni a kérdést, amelyet a bennem lakó szkeptikus kisördög sugall.

-És hogy fér meg az alkoholfogyasztás a buddhizmussal?

Nos, ekkor egy hosszú- önigazoló – fejtegetés kezdődik. Ha nem lennék otthon a témában, még be is venném. De kezdek bekeményíteni és a beszélgetés egy pontján bedobom az adu ászt arról,  hogy a tartós alkoholfogyasztás nem csak a látható tartományokban fejti ki hatását. Először is gyengíti az aurát ráadásul alsóbb világokat nyit meg és hát valljuk be, lőttek a tiszta tudatnak is. Sorolnám még tovább a következményeket. De most ő próbál engem eltéríteni azzal, hogy elmeséli létezik olyan szertartás, amelynek során még a szerzetesek is fogyasztanak pár csepp alkoholt.

Ezen a ponton buddhi(ca) alkoholica – ahogy magamban elneveztem őt – karaktere nagyon ismerőssé válik. Volt ugyanis régebben is dolgom már ugyanezeket a paramétereket felmutató a „spiri-csiribiri” zavarosában halászgató, idősebb önjelölt gyógyító-sámán- guruval,  akinek szintén neki szegeztem a kérdést, hogy hogyan fér meg az alkohol fogyasztás a tevékenységével, ami tiszta testet és tudatot feltételez. Tőle akkor azt a választ kaptam, hogy Ő már annyira magas rezgésszinten van, hogy szüksége van az alkoholra mert az tartja lenn a földön.

Hát véleményem szerint nem csak lent tart de ha nem tudjuk a mértéket, akkor testi/lelki nyomorba is dönt. Viszont mindenkinek a magánügye az, hogy mivel teszi tönkre az életét. Alkoholizmussal vagy egy jól felfújt egóval, amelyik azt hiszi, hogy spirituális úton halad …