Fiatal, borostás srác lép az üzletbe. Rajta kívül vannak még bent páran, csupa férfi. A pulthoz lépve első kérdése:
– Férjnél vagy?
Hirtelen el kell gondolkodnom azon, hogy a bolt ahol dolgozom milyen szolgáltatást nyújt, de körülnézve realizálom, hogy ez még mindig az ABC ahová elszegődtem. Óvatos válaszom a következőképpen hangzik:
– Ez nézőpont kérdése. (A furcsa válasz oka, hogy papíron még igen, de a valóságban már 4 éve nem élek együtt a férjemmel.) Fel sem tűnik neki, hogy ez a válasz nem annyira egyszerű igen avagy nem. Megelégszik ezzel a furcsa talánnal is, hiszen nem anyakönyv vezető hanem csak egy lelkes és kissé illuminált fiatalember, aki péntek este már belépett a buli zónába. A maligánfok már megfelelő, elindult hát “nőstény vadászatra”. De hogy miért éppen egy kis közért színpadán tüsténkedő anyja korú nőre esett a választása, az már örök rejtély marad számomra, mivel kapcsolatunk olyan gyorsan múló volt mint egy heves nyári zápor.
Ezek után végre jól megnézem magamnak, de semmi különös, kivéve azt, hogy a tekintetéből olyan tüzes csillogás árad, amelyet korombeli férfiaknál már régen nem tapasztalok. Egy pillanatra magával is ránt ez az elevenség…
Közli hogy nagyon bejövök neki. Az a típus, aki kinéz magának egyetlen alkatrészt a nőn – jelen esetben ő láthatóan a mellekre megy – és valójában a többi nem is számít.
Felvilágosítom, hogy sokkal öregebb vagyok nála.
Nem probléma, érkezik a válasz.
Közlöm, hogy kopasz vagyok( ekkor éppen kendőben dolgoztam). Nem baj, kórházban dolgozom láttam már ilyet – és továbbra is a melleimet bámulja.
Kéri, hogy találkozzunk munka után. Kitérő választ kap.
Érzi, hogy ez már nem fog összejönni ezért legalább a telefonszámomat szeretné megszerezni. Miközben felírom neki a számomat én már tudom, hogy semmi nem fog közöttünk történni, de szeretném végre leszerelni, mivel látom a háttérben motoszkáló férfiak vásárlásnak álcázott kíváncsiságát…
Látszólag teljesen leköti őket a bolti kínálat, de valójában kíváncsian várják a végkifejletet, mivel a fiúval együtt ők is értesültek arról, hogy a kibontakozni látszó románcunk akadálya a köztünk feszülő 24 évnyi korkülönbség (amin még az sem segít, hogy én sokkal öregebbnek gondoltam, ő meg sokkal fiatalabbnak nézett engem)…
Talán kicsit irigylik a benne még lüktető fiatalos hévet és vakmerőséget. Kíváncsiak, hogy beadom-e végül a derekam, vagy elhajtom.
Sejtésem szerint expressz sebességű lovagom másnap reggel, – feltehetően egy átbulizott éjszaka után – amikor rábukkant a telefon számomra ( név nélkül) percekig bambán néz maga elé, mivel sem arcot, sem történetet nem tud már kötni a papíron olvasott számokhoz… 
😉
Én meg azon tűnődöm, hogy ez a nyarunk valójában egy későn érkezett tavasz. És ezt a feltevésemet a férfiak viselkedésére alapozom . Mert eddig sehol semmi, most meg egy héten belül – minden szándékosság nélkül- többször is “mellbedobással győztem”, pedig nem öltözöm sem feltűnően, sem kihívóan.
Tegnapom
Alkohollal feltehetőleg évtizedek óta bensőséges viszonyt ápoló 60-as férfi szinte beesik a boltba, mert figyelmen kívül hagyta a küszöböt, mivel engem nézett, aki csak mellig látszom ki a pultból. Teszek egy kedves megjegyzést arra, hogy elbotlott. Mire Ő:
– Maga tehet róla mert olyan dekoratív…
Mire én magamban: na ez most vajon annak az őszinte mondatnak a disztingvált megfelelője, hogy “Anyám, mellben jól eleresztettek” vagy inkább annak a finom csomagolása, hogy “úristen egy kopasz nő…”
Aztán, ahogy közelebb jön kétséget kizárólag realizálódik az első megoldás, mert le sem tudja venni a szemét melleimről. Olyannyira, hogy amikor kérdezem a válaszai is a mellmagasságomnak érkeznek. Velem nem sikerül felvenni a szemkontaktust, csak az ikrekkel.
Miután kiment eltűnődtem azon, hogy tényleg felesleges azon gondolkodnom, hogy vajon mennyi esélye lehet egy negyven feletti kopasz nőnek a párválasztásban.
Már tisztán látom, hogy minden csak a megfelelő mennyiségű alkohol és egy jól megválasztott melltartó kérdése…,)
Ha olvasnál még hasonló témájú kisbolti kalandjaimról, akkor ezeket az írásokat nézd meg :
Béláim egy(b)esüljetek
Mint utóbb kiderült, a kisboltra eső Bélák száma meglepően magas. Mert van ugye “csocsi, kártya” Béla, akiről már meséltem nektek és akivel a kapcsolatunk meglepő fordulatot vet. Szinte már jóban vagyunk. Kiderült, hogy Ő egy nyugdíjas hivatásos zenész, ami részben megmagyarázza azt a lazaságot és hányaveti stílust, amellyel a vásárlásait – és gondolom egyéb teendőit is – intézi. De a meglehetősen rossz humorára mondjuk még ez sem adhat felmentést.
Még mielőtt valaki ezt gondolhatná, közlöm, hogy semmi bajom a zenészekkel. Nagyon sokáig elég közelről figyelhettem meg a világukat és egy reprezentánsukkal 21 évig erős szimbiózisban éltem 📷
😉
Még mielőtt valaki ezt gondolhatná, közlöm, hogy semmi bajom a zenészekkel. Nagyon sokáig elég közelről figyelhettem meg a világukat és egy reprezentánsukkal 21 évig erős szimbiózisban éltem 📷
😉Aztán itt van még “jóember” Béla.Vele sokkal érdekesebben alakult a sztorink. Ez a jóember az alkohol szerelmese, ami kívül-belül nyomott hagyott rajta. Mint talán már régebben említettem nem csípem az alkeszeket egy gyermekkori berögződés miatt, de ez a Bélám rácáfolt erre a sztereotípiámra.
Bármikor bejött a boltba, mindig már a fizimiskája is derültséget keltett bennem. Aki ismeri a Kalán néni című édes kis gyermek rajzfilmet, annak gondolom meg van Paprika úr karaktere. Nos Bélám Paprika úr inverze: a fizimiska stimmel de vidám kiadásban. Mindig úgy néz ki az egész ember, mintha most mászott volna ki az ágyból, vagy tévedésből bekerült volna a mosógép centrifuga programjába.A ruha összevissza lóg rajta, mosolya elég hézagosnak mondható és kevéske haja úgy néz ki, mintha a megjelenése előtt pár perccel átsöpört volna rajta egy tájfun, vagy áramütés érte volna…
Egyszóval mókás megjelenése már eleve mindig derültséget okozott számomra. Beszélgetéseink során az is kiderült, hogy valamikor nagyon sok agysejttel rendelkező Intelligens és jó gondolkodású ember lehetett, ami nyomokban még most is fel-fel villan. Annak dacára is, hogy alkoholikával kötött erős szövetségben az utóbbi pár évtizedben egyesült erővel mindent elkövettek annak érdekében, hogy a szürke állományt a lehető legjobban minimalizálják. Bár szép munkát végeztek, de nem teljes sikerrel, így szerettem mindig pár szót váltani jóember Bélával vásárlásai alkalmával. Minek következtében néhányszor igen meglepő, máskor nagyon hasznos információk birtokába jutottam általa.
Kapcsolatunk kedélyesnek volt mondható, mindaddig amíg Béla össze nem rakta a kirakós apró darabkáit.Ezt Ő fogalmazta meg így.
Elmondása szerint Ő először csak megfigyeli az embereket és szépen sorban összeilleszti a kis csomagokat, ami a másik ember személyiségéből érkezik. Ezután összegez majd eldönti, hogy melyik polcra helyezze az adott személyt a saját kis polcrendszerében. Nos engem is kirakott, összegzett és a születése napján – ünneplés okán – a szokásosnál is illumináltabb állapotban közölte velem az eredményt. Ennek értelmében én a “kell nekem ez a nő” polcra kerültem. Kicsit meglepődtem ettől a közléstől, de Ő ezt – akkor még – valószínűleg nem vette észre, vagy tudomásul.Közölte, hogy tudja, hogy Ő egy alkoholista, de hát ez mit számít? (Hát mondjuk ez tényleg bagatel, főleg nekem 📷😉)
Elmondása szerint Ő először csak megfigyeli az embereket és szépen sorban összeilleszti a kis csomagokat, ami a másik ember személyiségéből érkezik. Ezután összegez majd eldönti, hogy melyik polcra helyezze az adott személyt a saját kis polcrendszerében. Nos engem is kirakott, összegzett és a születése napján – ünneplés okán – a szokásosnál is illumináltabb állapotban közölte velem az eredményt. Ennek értelmében én a “kell nekem ez a nő” polcra kerültem. Kicsit meglepődtem ettől a közléstől, de Ő ezt – akkor még – valószínűleg nem vette észre, vagy tudomásul.Közölte, hogy tudja, hogy Ő egy alkoholista, de hát ez mit számít? (Hát mondjuk ez tényleg bagatel, főleg nekem 📷
😉)Ezen a ponton sajnos homokszem került a szépen működő gépezetbe.Az eddig mediterrán jellegű közös terünkbe felőlem egy váratlan és indokolatlannak tűnő jeges északi áramlat érkezett. Kicsit még számomra is meglepő volt az a hirtelen fellépő tartózkodó, szenvtelen attitűd, amely felszínre tőrt a mélységből. De ez a drága jóember Béla minden elpusztult agysejtje dacára még így is volt annyira intelligens, hogy rögtön alkalmazkodott kapcsolatunk megváltozott jellegéhez.
Vagy csendben, magában azóta is azon filózik, mit mondhatott nekem születése jeles napján.És talán még szégyenli is magát valamiért, amire nem emlékszik, vagy amit el sem követett.
Vagy csendben, magában azóta is azon filózik, mit mondhatott nekem születése jeles napján.És talán még szégyenli is magát valamiért, amire nem emlékszik, vagy amit el sem követett.
Nos egyenlőre ennyit Béláimról..📷
Flörtölő Flórián
Kisbolti munkásságom egyik kedvenc karaktere Ő. Természetesen nem így hívják. Csupán inkognitója megőrzése céljából kapta tőlem ezt a hangzatos nevet.
Már az első pillanattól a szimpatikus vásárlók képzeletbeli halmazába helyeztem őt magamban. Kb. 5-6 évvel lehet idősebb nálam. Nem az esetem, de tény, hogy a korabeli férfiakkal ellentétben eléggé jól tartja magát.
Nem az intellektuel típus. Két lábbal a földön járó, kétkezi munkájából élő fickó, de bizonyos határok között bármiről tudtunk beszélgetni. Barátságunk lassan induló, majd váratlanul csúcsra jutó ívet hozott, ahonnan már nem igen van hova-tovább.
Eleinte a határokat jól megtartva disztingváltan beszélgettünk csak, bár Flórián tett néha halvány lépéséket a semmitmondó flörtölés irányába.Én korábban ezekkel a dolgokkal nem nagyon tudtam mit kezdeni, de a kisbolti munkásságom ideje alatt sokat edződtem-e témában. A minden rendű, korú, intelligenciájú és alkoholos állapotú férfiak széles palettát mutattak be a másik nem udvarlási szokásaiból.
Így amikor Flóriánnal beszélgetve egyszer megemlítettem, hogy egészségügyi okokból kifolyólag fogynom kell pár kilót és neki nagyon spontán az csúszott ki a száján, hogy “nehogy lefogyj, így vagy jó, tök jó segged van ” – már meg sem lepődtem. Azon viszont igen jól mulattam magamban, hogy a kijelentése őt legalább annyira váratlanul érte mint engem. Szégyenkezve kapta szája elé a kezét, mint az a kisgyerek, aki szülője jelenlétében valami csúnyát mondott. Végül a feszültséget oldandó, nekem kellett nyugtatnom őt, hogy semmi baj, sőt valójában jól esik amit mond, mert ritkán találkozom olyan pasival, aki nem a “negyvenkilótvasággyal” részesíti előnyben.
Nos azt hiszem ez volt az a pont, ahol bizonyos képzeletbeli demarkációs vonalak hirtelen szertefoszlottak és viszonyunk kéretlenül sokkal szorosabbá szövődött. Mert nyugtató szavaimon felbátorodva, most már sorolni kezdte, hogy mi-minden tetszik neki rajtam és a tekintete egyre jobban csillogott, azzal a félre nem érthető üzenettel, amit azt hiszem nincsen nő, aki nem értene meg szavak nélkül is.
Következő találkozásaink alkalmával ez a bizonyos tekintet már leplezetlenül vándorolt rajtam ide-oda. Néha félreérthető kijelentésekkel is fűszerezve a beszélgetéseinket. Az Ő esetében, ez valahogy még sem zavart. (Talán mert éreztem nagyrészt csak önigazoló színjátékról van szó?) Játszadoztunk a szavakkal.Jól szórakoztunk. De aztán egy ponton már úgy éreztem, itt az ideje Flóriánt visszatéríteni a normál kerékvágásába és beszélgetés közben, csak úgy spontán befűztem a kijózanító kérdést: Te ugye nős vagy?
Hát persze, hogy igen választ kaptam 
🙂 Nos akkor kedves Flórián ne nekem csapd a szelet, hanem otthon az asszonynak és meglásd a szerelmi életetek ismét szárnyakat kap, terelgettem finoman vissza a demarkációs vonalam másik oldalára.Ő pedig rögtön vette a lapot. Ekkor egy komolyabb és az eddigi felületes eszmecserénknél sokkal mélyebb beszélgetésbe bonyolódtunk.Sok mindent elmesélt az életéről. Amikor pl. a gyerekeiről beszélt teljesen elérzékenyült. Egy régi vágású nagyon családcentrikus férfi képe rajzolódott ki előttem.
Azt hiszem Ő egy kiveszőben lévő férfi típus utolsó reprezentánsai közé tartozik, akik még ismerik a felelősségvállalás, az összetartozás és a hűség fogalmait, mert 33 év házassággal a háta mögött már bizonyított ebben a témában.
Szóval a határokat megtartva, továbbra
is bírom Flóriánt, aki megtanított a semmitmondó flörtölés örömére 
